Vezető tervezők: Gyüre Borbála, Lád Gergely, Barcsay Gergő, Kántor-Turi Emese, Tóth Evelin Enikő, Városy Dóra; 

Szakági tervezők: Szabó Levente, Biri Balázs, Rátgéber László, Balogh Balázs; 

Munkatársak: Ruga Máté, Fejes Gergő

Itt tölthető le a pályamű
A pályázati terv a Népliget megújítását a történeti kert értékeinek primátusa mellett a városi park rekreációs szolgáltatásának erősítésével képzeli el. A mai kor igényeinek megfelelő, jól működő park képét vázolja fel olyan funkcióbővítő ötletekkel, programokkal, kortárs dizájnnal, amik a Népliget történetének egy-egy korszakát is képesek megidézni. Ugyanakkor nem zsúfolja tele a parkot különböző funkciókkal, hanem tág teret ad a park karakterét meghatározó meglévő növényzetnek, faállománynak, és ezt a természetszerű hangulatot erősíti a szintezettség javítása, a kortárs növényalkalmazás, a gyűjteményes kert jelleg erősítése.

A Népliget javasolt térszerkezete és a főbb úthálózati elemek a történeti kert hagyományait őrizik, arányosan feltárva a part egészét. Az ELMŰ telepet nem bolygatja, az intézményi teniszpályák helyett a közösségi sportra helyezi a hangsúlyt: játékos formavilágú, változatos játszótéri rendszert, jól szervezett sportpálya együttest, valamint napozóstégekkel is feltárt tavat javasol a terv. Az Óligetbe tervezett bő egy hektáros tó talán eltúlzott méretű a Népliget talajtani adottságai és a kérdéses vízutánpótlás miatt. Jók viszont a tematikus land art stációk, ami a laza térhasználat mellett is karaktert adó és látogatókat vonzó helyek lehetnek.

A Népliget jobb ellátását, megfelelő feltárást és a látogatóközönség bevonzását is segíteni szándékozik a terv az egységes karakterű épület/építmény „családdal”, melyek közül a nagyvendéglő megidézése kimondottan jó gondolat, bár a fogadóterek rondó-szerű építményei és a kör motívum többszöri ismétlődése kissé soknak, didaktikusnak tűnik. A kilátótorony önmagában is kérdéses, mérete miatt pedig elfogadhatatlanul idegen a történeti kertben. Idegen elemként jelenik meg a pásztorszállás és állatsimogató, sem funkcionális, sem fenntartói szempontból nem jó megoldás.

A Mutatványos tér Räde-féle feszes elliptikus térformáját a terv finoman, ügyesen kezeli, a „hoztam is, meg nem is” elv alapján. Az ellipszis kibillentése egy rendezvénytérrel funkcionális szempontból is jó gondolat. A tér felnégyelése, azaz a Lechner sétány és a kereszttengely megtartása, visszahozása, a középpont szökőkúttal való kijelölése mesterkélt és nem is indokolt. A négy nagy térnegyedet az egykori mutatványos sátrak, bódék igényelték; voltaképp a terv maga sem tud érdemi funkciót hozzárendelni ehhez a térrendhez.

A terv közlekedési rendszere átgondolt, a fogadóterek helye és mérete jó, a fogadótéri építmények, illetve épületek – bár egy egységes Népliget-építészeti karaktert szándékoznak teremteni – térformájuk miatt nem alkalmasak fogadótéri szerepbe. A Lechner sétány kivezetése a vasút felé egy fontos új kapcsolatot jelez a városfejlesztési irányokhoz igazodva. A Főkert telephely áthelyezése is jó döntés. A Vajda Péter utca kialakítása megfelelő, a park közepét is beköti a közösségi közlekedés hálózatába egy megálló létesítésével. Jól alkalmazza a terv az eltérő burkolatkialakításokat a különböző közlekedési és pihenő funkciók kiszolgálására.

A növényállomány, illetve a meglévő faállomány értékeit helyesen ismerik fel, a botanikus kert javaslattal és a gyűjteményes kert jelleg erősítésével a kert új színfoltokkal gazdagodhat. Kérdéses azonban a „ligetesítés” mértéke, mert bár valóban több tisztásra, napozórétre lenne szükség, de a nagy megnyitások a klíma-kihívások miatt nem javasolható (pl. Mutatványos tér).