Vezető tervező: Pápai Veronika; 

Munkatársak: Bulath Janka, Lugosi Flóra, Lenkai Borbála, Lénárt Eszter

Itt tölthető le a pályamű
A pályázat egy visszafogott, túlzásoktól mentes javaslatot ad a Népliget rehabilitációjára. Kerüli a látványos, öncélú attrakciókat, szép megoldásokat ad a fennálló problémákra. A pályamunka legerősebb gondolata, vezérlő elve a természeti értékek védelme és a kialakult táji értékek megőrzése. Ezt a feladatot komolyan is veszi, ennek mentén tesz javaslatot a funkciók elhelyezésére. A felhagyott történeti tereket szeretné újraéleszteni a meglévő faállomány maximális figyelembevételével. A Bizottság értékelte, hogy a park felújítására tó kialakítása nélkül tesz javaslatot, hanem csak mesterséges vízarchitektúrákat javasol elhelyezni.

A nagyobb környezeti terhelést jelentő, vonzó funkciókat a park szélére, elsősorban a Könyves Kálmán körút mentén szervezi, kialakítva így egy intenzív zónát, fogadó épületekkel, vízarchitektúrákkal, díszes évelőfelületekkel. A fogadó terek jól kidolgozottak, a Lengyel sétánynál tervezett nagyméretű vízfelület új emblematikus pontja lehet a parknak. A metró felőli Fogadótér összekapcsolódik a meglévő épületekkel és a terepadottságokat kihasználó hatalmas esőkerttel. Jó javaslat az itt létesítendő esőkert, amely talán túlméretezett, de a meglévő terep adottságok alapján, azokhoz igazodva  nemcsak a környező burkolatokról, hanem az épületekről érkező csapadékvizeket is hasznosíthatja.

A peremterületen védőzónákat hoz létre háromszintes növényzettel, és a reprezentatív zóna kialakításával tehermentesíti a belső területeket, ahol a hangsúly már a természeten van. Itt a különböző funkciók, mint sportpályák, játszótér, vendéglátás elsősorban a már jelenleg is burkolt vagy beépített területeken valósulnak meg. A sportfunkciókat részben a meglévő sportterületeken képzeli el, az Építők sporttelep helyére gyepes sportkertet álmodva, ami kérdéses része a tervnek.

Eredeti javaslata a tervnek az újligeti területen a szánkódomb mellett kialakításra javasolt „diffúz játszótér”, ahol gyermekek számára helyez el elszórtan natúr játékpontokat és ezzel párhuzamosan botanikai tankertként szemléletformáló funkciót, land artként pedig művészeti funkciót is betölt.

Jó felvetés a Centenáriumi park kialakítása, az eredeti elemek virtuális megidézésével. A pályamű egyik kritikus pontja a Mutatványos tér kezelése. A Mutatványos tér kialakítása túlzó, négy cikkelyét külön értelmezi, a különböző kialakítások egymás mellett nem alkotnak végül egy koherens egységet. Az idevezető négyes fasor is ezt az esetlegesség érzést erősíti, a „semmiben” végződve.

A terv tiszteletben tartja a történeti kert térrendszerét, megtartva és kiegészítve az íves útrendszert, visszaillesztve a főtengelyeket is. A fő közlekedési útvonalak átgondoltsága mellett a másodlagos úthálózat kevéssé kidolgozott, a lebegő ösvényekből kialakított útrendszer kevésnek érződik, amely ekkora területen nem tudja megfelelően kiszolgálni a parkhasználókat, ráadásul az emelt vonalvezetés inkább izolálja az út két oldalát.  A kaputérségeket megfelelően kezeli, a városi kapcsolatokra, kulturális intézmények bekapcsolására figyel, a vasúti megállóhely is hangsúlyosabb bejáratot kap (bár a Mutatványos tér felőli kapcsolata alulméretezett és esetleges). A keresztmetszetek jól átgondoltak, az eltérő sebességű zónákat nem csak burkolatváltással, de hangsúlyosabb zöld sávokkal is elválasztja.

A park zöldfelületét jól megvalósítható fenntartási kategóriákba osztja, foglalkozik a lombkorona szint revitalizációjával, fasor rekonstrukcióval, favédelemmel, a meglévő fák ápolásának feladatát kiemelve hangsúlyozza, hogy mindez hosszú távú, ütemezetten megvalósítandó feladat.